Fájnak a bokáim. Tegnap voltam futni, gyűröm az edzéstervet. Az adag: 3*(8 perc futás + 1 perc gyaloglás). Itt tartok/tartunk most, Laurával párhuzamosan egy 12 hetes edzéstervet végzünk, ami a Futanet.hu oldala által egy feliratkozás után bárki számára elérhető. Feliratkoztam a 39 hetes maratoni edzéstervre is... csak úgy, pusztán gyermeki érdeklődésből... :)


Szóval, fájnak a bokáim, kb. múlt hét szombat óta - egy viszonylag hosszabb szakaszon futottunk a kavicsos, lejtős Duna-parton, ami elég szokatlan és egyoldalú terhelés volt mindkét lábfejemnek. Másnap már enyhén be volt dagadva a bal külső bokám, de nyomásra kicsit fájt a többi is. Azóta már háromszor is futottam, rosszabb nem lett a helyzet, a duzzanat már alig látszik, de még mindig érzem az enyhe fájdalmat a bokáimban. Érdekes, hogy futás közben egyáltalán nem érzem, csak előtte és utána. Van egy enyhe lúdtalpam, amihez betétet hordok az utcai cipőmben, így azt gondolom, ez is benne lehet a pakliban, ti. a futócipőmben nincs betét. Úgyhogy tegnap elmentem a Decathlonba, és vettem mindenféle futóöntudat-növelő cuccot: mobil- és kulcstartó övtáskát, futópólókat, napszemcsit (az előzőt eltörtem még Győrben, Lauránál) és egy harántemelő, kimondottan futóknak és túrázóknak ajánlott cipőbetétet.

Forrás: LúdtalpGYÍK

A félrevezetések elkerülése végett beteszek egy képet, hogy látható legyen, miről beszélek, amikor harántról beszélek. A köznyelvben (tévesen) harántnak nevezzük azt is, ami nem haránt, nevezetesen a hosszanti boltozatot. A harántboltozat a lábfej felső-elülső részén, keresztirányban található, ortopédiai (és egyéb más) értelemben semmi köze a lúdtalphoz. Lúdtalp esetén a hosszanti boltozat emelésére van szükség, de mivel a haránt- és harántemelés kifejezések terjedtek el ebben az esetben is, célszerű ezeket használni (kivéve az orvos előtt), hogy más is értse, miről beszélünk. Hozzá kell tennem, hogy én sem voltam mindig ilyen okos, mindez konkrétan a tegnapi ill. a mai önkupálásom eredménye. :)
A tegnapi futás közben már hordtam a betétet, javulás nem történt, de nem lett rosszabb a helyzet továbbra sem, úgyhogy vélelmezem a megmaradásom és bokáim lassú, de fokozatos javulását. A folyamat elősegítése érdekében beszereztem egy fekete nadálytő kivonatot tartalmazó gélt, amivel most lelkiismeretesen kenegetni fogom a lábaimat.

A másik, picit aggasztó tendencia, hogy a kezdőknek szánt, nagyon visszafogott (résztávos-kocogásos-gyaloglós) edzésterv ellenére annyit futok anaerob-zónában, mint egy gepárd Usain Bolt (csak sajnos nem olyan sebességgel). Nem vagyok túlsúlyos, 177 centimhez kb. 75 kiló tartozik, van egy kis felesleg, de semmi komoly. Rendre 7 perc fölötti kiliket futok az edzéseken, tehát tényleg kocogok, de az átlagpulzusom mindig 180 körüli (pedig még gyalogolok is edzés közben), az edzés közbeni max. pedig 190 fölé is benéz minden alkalommal. Elméletileg ez a max. pulzusom, ha csak a "220 mínusz életkor"-képletet veszem. No, ezt rendre megjárom, és nem keveset töltök el benne.
Pár dolog azért vigasztal, nevezetesen:

• hetekkel ezelőtt a 200-as pulzus sem volt ritka az edzés vége felé;
• úgy figyelem, egyre lassabban kúszik fel a pulzusom ebbe tartományba, pedig nő a futásmennyiség;
• nem vagyok a halálomon futás közben, sőt, van, amikor jól is esik, mostanában egyre többször.

Szóval, megpróbálok jól hozzáállni, és fejben eldönteni ezt a kérdést (igenis javulok minden téren!), a többi meg majd a befektetett munkával alakul. Van még egy hét a versenyig, 5 km-ert már kétszer is futottam áprilisban, teljesen edzetlenül, igaz, közel a versenyszintidőhöz (45 perc) és az exitáláshoz. Tegnap viszont már azt éreztem a beütemezett gyaloglások előtt, hogy nem is kéne megállnom, tudnék még futni (a végére azért elfáradtam). Nem baj, betartom az intervall-edzést, tudom, hogy működik, kellenek a belegyaloglások, a szív így gyorsabban "tanul".