... így nevezem mindazokat az apró eredményeket, előrelépéseket, amelyeket a mindennapos futásaink során elérünk, és amelyek tudatosítása - legalábbis bennem - elengedhetetlen ahhoz, hogy motivált maradjak. Morzsák, amelyek szinte nincsenek is.



Morzsa lehet például:

• 50 méterrel többet futottam ugyanannyi idő alatt, mint a múltkor;
• fél percet javítottam a 3 km-es időmön;
• már 2-vel jobb az átlagpulzusom ugyanezzel a tempóval, ugyanennyi idő alatt, mint a múlt héten;
• semmivel nem lett jobb a pulzusom, de a tempóm javult 10 mp-et per kili;
• most nem 10, hanem 12 perc után köptem csak ki a tüdőmet;
• már csak feleannyira szúr az oldalam, mint 2 hete;
• ez a domb a múltkor mintha picit jobban kifogott volna rajtam...

... és még sorolhatnánk. Mindenki fordítsa le ezeket a saját szintjére vagy ültesse át azokra a szempontokra, amelyek neki magának fontosak.

Nagyon fontos, hogy mindig vegyük észre, tudatosítsuk magunkban ezeket a fejlődésmorzsákat, és lássuk meg a javulási tendenciát! Mert van javulás! Olyan nincs, hogy nincs! Minden edzés, még ha botrányosan szarnak is éreztük, beépül. Minden egyes lépésnek, még ha a 90%-át nem is futva, hanem gyalogolva tesszük meg, értelme van. És a morzsák napok, hetek, hónapok múltán összeállnak, egyre jobban láthatóvá válnak. Ne engedjük el őket, ne akarjunk látványosabb eredményeket, szeressük ezeket a piciket is. Szeressük azt, ami van.

Türelem.