Kezdem az utóbbival. Ma van pontosan egy hónapja, hogy újra futni kezdtem, és tegnapelőtt végre lefutottam a maratoni távot. Pontosítok: az ezalatt az egy hónap alatt teljesített edzéseim össztávja a tegnapelőtti versennyel együtt 43,32 km. Tehát a "bibi" ott van, hogy ennek abszolválásához 11 alkalom kellett. Innentől viszont világos a cél: a maratoni táv eléréséhez szükséges 11 alkalmat mostantól fokozatosan csökkentjük, amíg el nem érjük azt a bizonyos 1-et...
Most pedig a versenyről. Szakadó esőben, és minimális, de még érezhető bokafájdalommal indultunk útnak vasárnap reggel a verseny (10 év - 10 km Európa-napi futóverseny) rajthelyszínéül szolgáló székesfővárosunk Erzsébet terére. Egy kis ténfergés, a vadiúj helyzettel történő bátortalan ismerkedés, és az ebből az új atmoszférából történő első lélegzetvételek után megtaláltuk az öltözőt, egy 100%-os vízáteresztő képességű sátrat, ahol a sár, a csuromvizes padok és a futótársak testi-lelki közelsége (értsd: összesen kb. 60 négyzetméter az összes futóra) valamiféle emberi jelleget kölcsönöztek a helyzetnek; egyáltalán nem volt zavaró, mindenki a legnagyobb természetességgel, a legapróbb morgás nélkül tette a dolgát, öltözködött és szerelte fel magára technikai apparátusát. Itt még éreztem, hogy kilógok a sorból, de tetszett ez a mentalitás (futómentalitás?), és igyekeztem átvenni, azonosulni vele.
Miután Laurával mindketten átöltöztünk, elindultunk melegíteni a verseny előtt. Az eső elállt... Jó sokan összegyűltünk a színpad előtt, mi azért - magunkhoz híven - igyekeztünk kicsit antiszocializálódni és egy olyan helyet keresni a pázsiton, ahol a 10 méteres körzetünkben nem volt senki. Egyszercsak elkezdett összeállni a rajtmezőny, az elején még én is beálltam Laurával, bátorítottuk egymást, utolsó puszik, aztán én kiváltam, és elindultam a Batthyány téren, féltávnál található váltópontra. Megérkezésemet követően nem kellett sokat várni, már jöttek is az első, 20 perc alatti ufók, aztán elkezdtek szállingózni a váltók első tagjai is. Laura a középmezőnnyel érkezett, láttam szegénykémen, hogy fáradt, de nem tudtam megszeretgetni, mert a váltás odafigyelést kívánt nekünk, új fecskéknek. Laura ideje 32:52 (5 km). Én következtem. Polar és Runtastic bekapcs, indulás! Felvettem egy (nekem) közepes iramot, és megpróbáltam tartani, ami szinte számomra is hihetetlen módon kb. 12-13 percig ment is, a fáradás legkisebb jele nélkül. Folyamatosan előzgettem, éreztem a lendületet, azt, hogy jólesik ez az egész, és biztos vagyok benne, hogy a verseny nem is 10, inkább 20%-ot tesz rá a futó teljesítményére. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Runtastic tanúsága szerint az első km-em 5:54-es volt, amit még mindig kétkedve fogadok :) Lépcső következett a Margit-hídnál 2 km környékén, itt váltottam sétára először, de itt is csak azért, mert a futva lépcsőzéssel nem akartam magamat feleslegesen fárasztani. Meg úgy voltam vele, hogy teszek egy szívességet magamnak és a szívemnek azzal, ha a pulzusom egy picit kikerül az anaerob-tartományból... Megindulás után már egyre erősödő módon kezdtem érezni a fáradtság és az újbóli lendület hullámvölgyeinek és -hegyeinek játékát, és egyben örültem is, hogy már ilyen tapasztalataim is kezdenek kialakulni saját magamról. Nem tudom, másnál is van-e ilyen, de a táv során legalább kétszer éreztem egy nagyon érdekes bizsergést a fejtetőmön, ami egészen új élmény nekem futás közben. Leginkább akkor jelentkezett, amikor a szurkolók biztató szavait hallottam az út mentén vagy amikor valamilyen megindító jelenetet láttam (futó apa a gyerekével, futó lány egy vak fiúval...), ezek aztán mindig adtak nekem egy plusz löketet, a fejtetői bizsergéssel párosulva.
Az 5 km-es táv második fele már az egyre növekvő fáradtságról szólt, és volt mégegy megállásom olyan 3 km környékén. Hogy utána honnan a búbánatból húztam elő egy 5:49-es 4. km-t, azt ne kérdezd. Még ezen a szakaszon is éreztem a lábamban a boogie-t. A cél előtt kb. 800 méterrel megláttam Czirják Gyurit (mint BBU-rendezőt), akiről az első bejegyzésemben is meséltem. Ő az, aki, ha nincs, ma valószínűleg nem futok. Ezt ő nem tudja, úgyhogy pszt!, nehogy elbízza magát ;) Megörültünk egymásnak, váltottunk is pár szót, de ez ugye neki munka volt, nekem meg verseny, úgyhogy kb. 15-20 másodperces pauza után újult lendülettel indultam tovább. Ez a lendület tartott is kb. 400 méteren át, amikor mondta egy rendező, hogy hajrá, már csak 3-400 méter a célig! Na innentől a belső rendezőm is bemondta az unalmast, bármelyik pillanatban meg tudtam volna állni, hogy az utolsó párszáz métert gyalog tegyem meg, de a jobb (vagy bal?) vállamon csücsülő kicsi-én folyamatosan cseszegetett, hogy nemá' gyalog menjek be a célba, hogy nézne az ki. Úgyhogy befutottam, de olyan fáradtan, hogy úgy éreztem, egy méter sem maradt bennem. 5 km - 32:24 (hol vagyunk már az 1 hónappal ezelőtti 44:26-tól?). A Gyurival történő leállás ellenére is egy 6:14-es utolsó km-t mentem, ami előtt ugyancsak értetlenül állok, hiszen nemhogy 5-ös km-eket, de még 6-osakat is csak akkor futok edzésen, amikor igen jó formában érzem magam. Beálltam a sorba a jól megérdemelt érmünkért, miközben megláttam Laurát, aki ott várt engem :) Megöleltük, megpuszilgattuk egymást, örömködtünk egy sort, és konstatáltuk, hogy még az első 2000 beérkezőnek járó ajándékcsomagok sem fogytak el, úgyhogy beállva abba a sorba is, szerváltunk egyet. EU-s repis mütyűrök, nyamm... :)
Nagy örömünkben végigjártuk a vizes, kekszes (nesze neked, paleo), gyümölcsös, izós frissítőasztalokat, közben megbeszéltük, ki merre hány métert, milyen PB-ket futott stb. Bennem ekkor realizálódott, hogy Laura még nálam is jobban kitett magáért, hiszen neki az 5 km-en kívül a bemelegítő 1,4 km-t is le kellett futnia. Fotózkodtunk, nyújtózkodtunk, és kezdtünk belelazulni az esemény légkörébe. Már egyáltalán nem voltunk fáradtak (én a hazaúton végig fel voltam pörögve), és élményekkel, jó érzésekkel feltöltődve jöttünk haza. A lábfájásom a verseny alatt (!) elmúlt, és azóta sem jött elő! Köszönet, Asics és Activon Extra!
Itthon megnéztük, hogy a 154 célbaérkezett váltóból a 93.-ak lettünk, középmezőny, csodás!
Bréking: még egy érem van kilátásban, a főszervezőnek jeleztem, hogy igényt tartanánk még egyre, ha már a nevezettek 1/3-a otthon maradt, és visszaírtak, hogy természetesen, miazhogy, further details soon...
