Nem is olyan hosszú morfondírozás után úgy döntöttünk Laurával, hogy elindulunk életünk első futóversenyén 2014. május 11-én, a BBU-által szervezett 10 km-es versenyen, amely Magyarország 10 éves EU-tagságának apropójából került kiírásra. A távot vegyesváltóban tervezzük teljesíteni, 5-5 kilis felosztásban, ha nem jön közbe sérülés, betegség, elháríthatatlan közfeladat vagy egyéb jó kifogás...
Akik ismernek, tudják, hogy nem feltétlenül vagyok EU-párti (anno a közgázos szakdolim sem nélkülözte a kritikát, már ami az uralkodó gazdasági paradigmát illeti, amelynek az EU az egyik fő zászlóshajója... de hagyjuk is, mert még elragad a hév, ebben a korban már vigyáznom kell a ketyegőmre...), így tőlem némileg hiteltelennek tűnhet egy ilyen versenyen való részvétel. Még azon is elgondolkoztam, hogy valami "EU? NEM!"-jellegű üzenetet hordozó pólóban fogok futni, elővéve még szunnyadó, kamaszos lázongási hajlamomat, aztán rájöttem, hogy VALAMIÉRT tenni értékesebb, mint valami ellen. Úgyhogy magamért/magunkért fogunk futni. És azért pont ezen a versenyen, mert az ingyenes regisztráció mellett az is kapóra jön, hogy pont az edzéstervünk azon szakaszában lesz a verseny, amikor már illő lesz lefutni egy 5 kilis távot 45 percen belül (ez a szintidő). Szóval, tekinthetjük amolyan ZH-nak is. További csáberő, hogy minden, szintidőn belüli befutó érmet és ajándékcsomagot kap, különféle repis mütyűrökkel, én pedig imádom a mütyűröket, és mégiscsak ez lenne életem első érme, na! Még ha eu-s is...
